Július 17. Hendaye

Indulás az óceánhoz!!! De még esik, várjunk egy kicsit. 11-re megszáradt a sátor. Villámgyors pakolás. Éppen befejeztük, mikor újból leszakadt az ég, így a kései reggelinket már a barátságos holland szomszédainknál költöttük el, akikkel 2-ig beszélgetünk, így kissé megcsúszva indultunk az óceánhoz. A kinézett kempinget, persze nem találtuk meg, de végül találtunk egy kellemeset Hendaye-hoz közel. A sátor felállítása most csak 25 percet vett igénybe.

Július 16. Padirac

A csoda. Egy földalatti Petra. Csak az 1800-as évek végén fedezték fel a több, mint 100 méter mély lukat, melyből egy földalatti út vezet csónakázással egybekötve elképesztő sziklaalakzatokhoz és cseppkőmedencékhez.
Este búcsúfürdés, majd rohanás vissza a sátorhoz az eső elől. Újabb jeles a sátornak.

Július 15. La cave de Lascaux

A 40-es években fedezték fel véletlenül a barlangot, melyet a legutolsó jégkorzsak hermetikusan lezárt 17.000 évig. A barlangon belül fantasztikus barlangfestményeket találtak, melyeket olajmécsesek fényénél a plafonra festettek. Az egyik oldalról hihetetlen látvány az egész, míg a másik oldalról egy túldimenziónált lufi. Az eredeti barlangot a 60-as években 15 év után elzárták a látogatóktól és 10 év alatt elkészítettek egy az eredetivel teljesen azonos 40 méteres szakaszt, melyhez csak a közeli kisvárosban lehet jegyet venni, szigorúan meghatározott időpontokba osztják be az embereket, 40 perces vezetést kell végighallgatni. A festményeken szereplő állatok anatómiai pontossága hihetetlen, de ha már úgy is egy műbarlangban tartózkodunk, akkor miért nem lehet 5 perc alatt végigsétálni az egészen.
Elvben ez lett volna az utolsó kirándulásunk a Dordogne völgyében, de felfedeztük, hogy van még egy kihagyhatatlan barlang. A plusz egy nap miatt átéltük első ítéletidőnket, amikor olyan hangosan dörgött, akkora erővel zuhogott az eső, hogy szinte üvöltve tudtam csak mesélni a gyerköcöknek Pom-pomot.
A sátor nagyon jól vizsgázott. Nulla beázás.

(A képeket a netről nyúltam, mivel természetesen fotózni sem lehetett...)

Július 14. Két lemaradt kép

Július 14. Vive la franc! Beynac vára, tűzijáték Sarlatban

Egész nap lustálkodás, majd egy XII. században épült, teljesen éppen maradt vár megrohamozása. A várban még Oroszlánszívű Richárd is lakott egy ideig, illetve itt forgatta Luc Besson a Jean D’arc című filmet akkori kedvese Milla Jovovich kedvéért, aki a forgatás után hálából ott is hagyta faképnél.
Este bementünk a 10e lakosú Sarlatba, ahol lenyomtak egy félbudatpestnyi tűzijátékot (este 11-kor, ennyit a félkilences fektetésünkről). Az éjszakai Sarlat-ban még végeztek egy kis nyomozómunkát a gyerekek, hogy megtalálják a 3 kacsa szobrát egy fagyiért. Nem csoda, hogy szobrot állítottak a kacsáknak. Az egész környék a kacsamáj közel 600 variációját próbálja a gyanútlan turistákra rásózni.

Július 13. kemping, Montfort vára, Turnac

Kezdünk ráállni az egy nap program, egy nap pihenés metódusra. Egész működőképesnek tűnik. Napközben a kemping strandján a folyóban fürödtünk. Béreltünk egy kajakot, mellyel kipróbáltuk az árral szemben evezést (lehet, hogy egy kajakbajnok nemzet vagyunk, de nekünk nem túl sok jutott ezekből a génekből). Este még megnéztük Montfort várát. Kívülről, mivel ez is magánkézben van, mint a várak nagy többsége. ha egyszer nagyok leszünk, akkor nekünk is kell egy ilyen vár.
Utána átmentünk a kempinggel szemben levő sziklatetején fekvő kis faluba. Egy zsákfalu, egy hihetetlen szigete a nyugalomnak, egy egyébként is teljesen nyugodt környéken. A francia falucska temetőjében az angol Bentley nyugszik egy német sírfelirattal a sírján, miközben magyarok nézik. Rengeteg angol lakik a környéken. A 100 éves háború végéig a Dordogne folyó szolgált határvonalként az angol és francia birtokok között. Most úgy látszik, békésebb módszerekkel próbálják visszahódítani a területet.
A fotó, amelyik fentről készült, szeretett kis kempingünket rejti a fák között, melyben gyermekeink már teljesen otthonosan mozognak. Egyedül járnak a játszótérre, bagette-ért, a msoógéphez zsetonért.

Július 12. Monpazier